Írtam már Maximilian Schrems osztrák joghallgató (tényleg, még nem végzett azóta sem, vagy már jogász?) kereszteshadjáratáról a Facebook ürügyén az amerikai adatcsere ellen. Ismét sikerrel járt, és mondhatnám azt is, hogy felnőtté vált az ügy és ő maga is. Elkezdte ugyanis ő maga értelmezni az ítéletet és tanácsokat adni, hogy hogyan kell ezután adatot átadni az Egyesült Államokba. Érdekesek voltak megszólalásai az ítélet nyomán rendezett onlájn konferenciákon is (diadalmas mosolyát leszámítva, természetesen).

További részletek itt.

Az ítéletnek egyébként az összes, az EGT-n kívülre irányuló adatcserére van befolyása, ahol nincs megfelelőségi határozata az Európai Bizottságnak a célországról, sőt, várható, hogy a megfelelőségi határozatok feltételei is szigorodnak. Ez meg azért érdekes, mert ha nem lesz megállapodás az Egyesült Királysággal az év végéig, vagy az nem terjed ki az adatvédelemre, oda is csak akkor lehet adatot továbbadni, ha lesz megfelelőségi határozat, vagy teljesül a megfelelő biztosítékok feltétele. Az ítélet lényege ugyanis, hogy nem lehet a biztosítékot (pl. az ú.n. Általános Szerződési Feltételeket - standard contractual clauses) - a konkrét feltételeknek van magyar változata is, a hivatkozott oldalon lévő linkekben az "en"-t át kell írni "hu"-ra, vagy a dokumentum oldalán választani nyelvet) formálisan alkalmazni, meg kell vizsgálni, hogy tényleg védelmet nyújt-e. Az USA és Nagy-Britannia között a C.L.O.U.D. Act alapján kötött megállapodás a felhőben tárolt adatoknak a nemzetbiztonsági szolgálatok részére történő kiadásáról pedig ezt kétségessé teszi.